Álmomban Párizsban

Az éjszaka álmomban Párizsba készültem. Mindig izgalommal, ahogy szoktam, de most álmomban is volt valami más. Izgultam;- felérek e időben a repülőtérre, ott lesznek e útitársaim, mindenkit megtalálok-e...stb? Ez a rész egyforma volt a korábbi valósággal, de a szorongás más volt. Próbáltam magam elé varázsolni a néznivalók útvonalát. A sétahajózást a Szajnán, ami mindig kellemes volt. Ülve , nyugodtan nézhettük végig a Szajna parthoz közeli műemlékeket. Megcsodálhattuk a hidakat, megismertük azok történetét. Elsiklottunk a Concorde tér, a Parlament  és a Louvre mellett. Amíg a hajó Párizs egyik , a legszebb belvárosi szigetéhez ért, az Ile de la Cité-hez, ahol ma is áll, bár megtépázva a párizsi Notre Dame, a maga tiszteletet követelő épületével, csak a felvételek kattanásait halljuk, egyébként nagy a csend! A csend is egyre erősödött, ahogy megfordult a hajó újabb szép épületek következtek, amíg megláttuk az Eiffel tornyot. Mindenki felugrott a székéből és fényképezett, újabb kattanások.  Felébredtem és tudom, hogy most más a valóság. Párizs csendben van, minden zárva. Az Eiffel torony különleges kivilágításban egy felírattal köszöni meg az egészségügyi dolgozók óriási munkáját az ismeretelen kórokozó, az ismeretlen "szörny", a Korona vírus ellen! Csak remélni tudom, hogy minden rendbe jön és gyorsan elfelejtjük ezeket a kemény napokat, heteket, ami Párizsban, nálunk Magyarországon illetve a világban tombol.